2011. február 27., vasárnap

HK Salsa Festival


Aki szereti ezt a műfajt, annak ez az egy hét maga a Paradicsom volt. Szuper szervezés, remek oktatók, óriási partik, és táncosok a világ minden részéről... Magyarországot csak én képviseltem, de mindent megtettem, hogy emlékezzenek pici országunk nevére :-)
Joseph, a rendezvény szervezője

A fesztivál első három napja arról szólt, hogy a résztvevők megismerkedjenek egymással és az oktatókkal. A partikon volt oktatás, táncbemutató, és természetesen tánc hajnalig. Számomra nagy élmény volt, hogy az egyik pillanatban egy indiaival, a másikban egy franciával, aztán egy ausztrállal, végül egy kínaival táncoltam, és teljesen mindegy volt, hogy ki honnan jött, hiszen ott volt a közös nyelv, a salsa.
A partin...

Egy másik partin...
Az egyik workshop-on

A workshopok a negyedik napon kezdődtek, és hát innentől kezdve jött az önpusztító életmód... Reggel 10-től délután 4-ig workshop, utána rohanás haza felfrissülni, átöltözni, mert 8-tól kezdődtek a táncbemutatók, utána buli, majd after party hajnal 5-ig, és aztán 10 órától kezdődött elölről az egész... Azt nem tudnám megmondani, hogy hány liter kávét töltöttem magamba, hogy ilyen napok után képes legyek másnap reggel az akrobatika órán "Dirty Dancing"-es emeléseket tanulni... Ja, és előtte ötven felüléssel, meg egyéb gyilkos gyakorlatokkal bemelegíteni...
Az egyik akrobatikus elem gyakorlása az egyik partin...

A fesztivál ideje alatt részt lehetett venni az Asia-Pacific Salsa Open Championship nevezetű versenyen, amit egy kolumbiai-olasz páros nyert meg.
Marvin Ramos és Cristina Iannilli
A győztes páros workshop után...

A második helyen is egy olasz páros végzett, ami nem volt meglepő a mezőny többi tagját elnézve.
Vito y Stefania

Egyébként nehéz volt eldönteni, hogy az ember melyik workshop-ra menjen, mert egyszerre több is zajlott párhuzamosan, és az egyik jobb volt, mint a másik. Az oktatókról nem is beszélve :-)
Josie (Ausztrália)
Patrick Danquah (Toronto)
Aki (Németország)
Sakara Dance Company (California)


Meg kell említenem még az esti előadásokat, hiszen ezeken is nagyon színvonalas műsorszámokat lehetett látni, mint például Eider és Luisa argentín tangó bemutatóját, vagy a hatszoros salsa világbajnok, Liz Lira produkcióját.
Eider és Luisa
Liz Lira

David és Zoe






Nem lehet elég korán kezdeni :-)

Új barátok...

Szintén :-)

És a szerelmem...

Ami pedig engem illet, valamilyen csoda folytán én is bekerültem a fellépők közé, és egy "Varga's hopping"-gal ott találtam magam a "Night of the Superstars" fellépői között szerény kis hastánc produkciómmal Magyarországról :-)







2011. február 13., vasárnap

Ősbemutató

     Amikor távol vagyunk az otthonunktól és a szeretteinktől, muszáj egy olyan elfoglaltságot találni magunknak, ami mindig is sokat jelentett a számunkra, különben teljesen be lehet zizzenni...
És ha valamit nagyon szeretnénk, akkor azt az élet előbb-utóbb úgyis odasodorja elénk. Persze nem mindig pont olyan formában, ahogyan azt mi szeretnénk, de ahogyan anno a sportoktatói képzésen tanították, el kell fogadni az első szembejövő, de még éppen hogy elfogadható lehetőséget. Hát most én is ezt tettem, amikor egy hónappal az érkezésem után belebotlottam egy kínai tánctanárba. Igaz, hogy "kicsit" idős, "kicsit" kínai, "kicsit" nem is tudom... De legalább tud táncolni :-)
Egyébként nagyon kedves, és sokat köszönhetek neki, mivel teljesen bevezetett az itteni "táncos életbe". Itt a társastánc csak az utóbbi években lett a kultúra szerves része, főként az angolok hatására, azóta viszont hihetetlenül népszerű. Ami meglepett, hogy nem a fiatalok körében, hanem a középkorú és az idősebb generáció számára. Valószínűleg azért, mert fiatalon nagyon sokat dolgoznak, és nincs idejük ilyesmire, viszont később idejük is, meg pénzük is van rá. És itt az idősebb emberek nem otthon ülnek, hanem élik az életüket. Korhatár nélkül :-) Szóval megnyugodtam, előttem a jövő! :-)
Az új bulizós haverjaim :-)

Amúgy egész Hongkongra igaz az, hogy az emberek szinte csak aludni járnak haza. Ez azért van, mert az ingatlanok ára borzasztóan magas, hely sincsen már építkezni, így mindenkinek pici lakása van, ezért inkább a városban élik a társasági életüket. És mivel ez egy jóléti társadalom, meg is engedhetik maguknak.
Visszatérve a táncéletre, nagyon sok lehetőség van arra, hogy az emberek táncolni tanuljanak, és hogy ezt gyakorolják is. Arról nem is beszélve, hogy az oktatás színvonala is nagyon magas, mert elvárják, hogy profi tanárok tanítsák őket. Az én kínai tánctanárom is egy jól képzett tanár, bár ő soha nem versenyzett, csak megtanult táncolni. De mint tudjuk, tanítani vagy aktív versenyzőnek lenni, az két különböző dolog. Persze van olyan is, aki mind a kettőben nagyon jó...
Szóval, ez a kínai tánctanár nagyon örült, hogy talált magának valakit, akivel tud gyakorolni, meg adott esetben fellépni, így ezáltal új tanítványokat szerezni, de valljuk be, hogy nekem is jól jött ez a lehetőség.
Az első edzések alkalmával kicsit beégtem, hogy az ötven év feletti táncpartneremnek jobb az állóképessége és hajlékonyabb, mint én, de hát valljuk be, hogy munka és tanítás mellett az embernek már nincs sok kedve nyújtogatni.
De az ő titka a következő: naponta jár uszodába, jóga órára, kondi terembe, velem táncol 2-3 órát, és emellett főállású tánctanárként tanít. Én az uszodás programot egyenlőre kihagytam, és rögtön belemerültem a jóga meg a nyújtó gyakorlatok rejtelmeibe. Hát, mondanom sem kell, hogy az első óra után, miután azt hittem, hogy 6 éves vagyok egy balett órán, és elsőre minden menni fog, két hétig nem bírtam ráállni a jobb lábamra, mert túlnyújtottam a szalagjaimat. De nem adtam fel a küzdelmet! Ha neki sikerült, nekem is fog! Bár lehet, hogy addigra én is ötven év felett leszek :-)
Szóval, sok-sok órányi gyakorlás után eljutottunk oda, hogy valami színpadképeset alkossunk. A nagy fellépés az egyik zenés-táncos rendezvényen volt, amit a Kínai Újév alkalmából rendeztek. Úgy éreztem, hogy nincs min izgulnunk, mert tényleg sokat készültünk, és eddig bárhol voltam, olyan kirívóan jó produkciót sehol sem láttam.
Na ez a magabiztosság addig tartott, amíg beléptem az öltözőbe, ahol kiderült, hogy a hongkongi bajnok páros pont előttünk fog fellépni. És hát mondanom sem kell, tökéletes haj, smink, ruha, barnítókrémezett bőr, és -10 év, (táncpartnerem esetében -nagyon sok év...). Az tartotta bennem a lelket, hogy volt egy hastánc számom is, így azzal legalább javítottam egy kicsit a helyzeten.
Na de innentől kezdve átadtam magam az önfeledt táncolásnak, mert ez ilyenkor már a minden mindegy kategória... Csak arra koncentráltam, hogy el ne hasaljak a nagy önfeledtségemben...
Szia Anyu! :-)

Na jó, vegyük komolyan a dolgot...

Csiribí...

Csiribá...

Na de nem baj, ilyen is van, és legalább egy jót táncoltam, arról nem is beszélve, hogy azért csak egy színpadon voltam egy bajnok párossal...


2011. február 7., hétfő

Kínai Újév

Kung Hei Fat Choy! - A kínaiak ezzel a mondattal kívánnak egymásnak boldogságot és gazdagságot az új évre.
És mivel a kínai horoszkóp szerint ez a Nyúl éve lesz, ezért a dekorációk miatt kicsit olyan érzésem van, mintha Húsvét lenne...
Úgy vártam ezt az ünnepet, mint nálunk a gyerekek a karácsonyt, mert annyira kíváncsi voltam, hogy mégis mi fog történni. Az első érdekes dolog számomra, hogy a Kínai Újév minden évben más dátumra esik. A kínai holdkalendárium évkezdete attól függ, hogy a téli napforduló utáni első holdhónapban mikor következik be az első Újhold. Idén a Kínai Újév február 3-án kezdődött.
Az Újév a kínaiak számára a legfontosabb ünnep, olyan, mint nálunk a karácsony. Az Újhold első napjával kezdődik és tizenöt nappal később, teliholdkor fejeződik be. Az ünnep eredete több, mint 3000 évvel ezelőttre vezethető vissza, amikor azért volt fontos a holdújév, hogy megünnepeljék a bő aratást, hogy hálát adjanak a föld adományának, és hogy jólétet, gazdagságot kérjenek a következő évre. Az őskorban Kínában több ilyen hálaadó jellegű ünnep alakult ki, de közülük a holdújév a legnagyobb, ami az őszi aratás és a tavaszi vetés közötti szünet közé került. Napjainkban ez az ünnep már nem csak erről szól, hanem sok érdekes hagyomány is kapcsolódik hozzá.
Az Újévet megelőző napokban a legfontosabb teendő a takarítás. Ez nem csak a hagyományos értelemben vett nagytakarítást jelenti, hanem egy ősi babona szerint meg kell szabadulni mindentől, ami szerencsétlenségre emlékeztet a múltból. A másik fontos teendő, hogy be kell szerezni az alkalomhoz illő virágokat és dekorációkat.
Érdemes ezen a napon a városban mászkálni, mert a viágárusok telis-tele vannak szebbnél-szebb alkotásokkal, de ami számomra legérdekesebb volt, az a virágpiac, amit kifejezetten erre az alkalomra állítanak fel a város egyik legismertebb parkjában. Úgy kell elképzelni, hogy egy focipálya méretű területen több száz virágárus értékesít mindenféle virágot. Lenyűgöző látvány.
Ünnepi asztali dísz a piacról

És akkor a virágok, mert nem mindegy, hogy mit vesz az ember. A kumquat fa az, amivel mindenki díszíti az otthonát, ez olyan lehet, mint nálunk a fenyőfa karácsonykor. A kumquat egy ázsiai citrusféle, igazából egy törpenarancsra emlékezteti az embert. De aki járt már Görögországban, Korfun, az tudja, hogy ott erre egy külön iparág épül, és hogy szeszesitalt, lekvárt, meg kandírozott gyümölcsöt készítenek belőle.
Na de Kínában egészen más a szerepe. Itt a fa gyümölcsei az aranyra emlékeztetik az embert, ezért ez a fa a gazdagság, a jólét szimbóluma.

A fára piros kártyákat akasztanak, mert a piros a szerencse színe. A kártyákon lévő feliratok pedig valamilyen jókívánságot jelentenek. A lakást is feldíszítik különféle piros színű dekorációval, amit be lehet szerezni minden utcasarkon.
Az Újévet megelőző estét mindenki a családjával tölti, ekkor van az ünnepi vacsora, ami sokféle ételből áll, de a kínai gőzgombócnak mindenképpen ott kell lennie. Mert ahogyan a gombóc tésztája összefogja a benne lévő tölteléket, úgy kell összetartania egy családnak is.

Újév első napján az ősi hagyományok szerint szélesre ki kell tárni a lakás ablakait, hogy az új év szerencséje átjárja az otthonukat. Ezen a napon senki sem takarít, mert azzal kisöpörné az új év szerencséjét. Ekkor vannak a nagy családi összejövetelek, rokonlátogatások.
Ezt én kaptam :-)

A legjellegzetesebb ajándék a piros boríték. Az a szokás, hogy az idősebbek a fiatalabbakat, a házasok az egyedülállókat, és a vezető beosztásúak a dolgozókat ajándékozzák meg egy piros borítékkal, amire valamilyen jókívánság van írva, és pénz van benne. Csak papírpénz lehet benne, aminek az összege szerencsés szám kell, hogy legyen. A legjobb, ha van benne 8-as szám, vagy ha a papírpénz piros színű.
Az üzletek ilyenkor zárva vannak, de kiteszik a "Kung Hei Fat Choy!" feliratot, és a postaláda is ünnepi csomagolást kap...
És akkor az események, amik történnek közben a városban:

Chinese New Year Night Parade

Sárkány és oroszlán táncosok, illetve különböző témájú csoportok látványos zenés-táncos felvonulása



Tűzijáték
 
Az idei tűzijátékra állítólag 6,8 millió hongkongi dollárt költöttek, több, mint 31 ezer rakétát lőttek fel, és azt mondják, hogy ez volt az elmúlt 30 év legnagyobb tűzijátéka. Az biztos, hogy voltak benne látványos dolgok, mint mosolygós nyuszi fej, meg I love HK felirat, bár ebből én csak a szív alakot fedeztem fel.
Nagyon szép volt, viszont utána órákig olyan füstös volt a levegő az amúgy is szmogos városban, hogy a távolabbi épületek csak ködösen látszódtak. És hát a tömeg... De azért megérte megnézni.