Vitorlázás szempontjából számomra ebben a hónapban indult újra a szezon, mert nem annyira egyszerű összehozni azt, hogy az embernek szabadnapja is legyen és az idő is normálisabb legyen. Itt alapvetően nem a hőmérséklettel van a probléma, hanem az esővel. Március közepén elkezdődik az esős, rendkívűl párás időszak, ami aztán tart egészen szeptemberig. Néha egy kis tájfun, csak hogy változatos legyen :-)
Persze mondhatnám azt is, hogy nincs rossz idő, csak rossz öltözék, de valljuk be, hogy 6 órán keresztül az esőben űcsörögni egy kis lélekvesztő ladikban azért nem annyira élvezetes...
Hongkongi vitorlás társam
Magyar vitorlás társam :-)
És a lélekvesztő ladik :-) Ami valójában egy Pico, de nagyon szeretem...
Szóval, amikor megérkeztem a városba, már tudtam, hogy ez lesz az a hely, ahol nekem meg kell tanulnom vitorlázni "most, vagy soha" alapon. Már korábban is nagy vágyam volt ez, de valahogyan nem volt rá lehetőségem. Persze ez azért nem ment olyan könnyen, mint semmi sem, amikor az ember egy új városba, országba, a világ másik felére kerül... Egy év kellett ahhoz, hogy megtaláljam a számomra legmegfelelelőbb lehetőséget.
Nyílván, ha a pénz nem számítana, akkor lényegesen egyszerűbb lett volna a helyzet, mivel számos Yacht Club van, ahol mindenféle tanfolyamra lehet jelentkezni. A baj csak az velük, hogy nagyon drágák, a tagsági díjról nem is beszélve.
Hebe Haven Yacht Club
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyszer sem próbáltam ki... Tavaly, pont a szülinapomon volt egy olyan egy olyan lehetőség, hogy néhány ismerősömmel részt vehettünk egy egész napos vitorlázáson 3 hajóval és 2 oktatóval, és a mi hajónkon nem volt oktató, mivel akkor már megvolt a vizsgám, csak nekem a csajok közül :-)
Szóval, felfedeztem, hogy van államilag támogatott kurzus is, ami lényegesen olcsóbb, mint ezek.
És ha az embernek van hongkongi személyi igazolványa, akkor nincs akadály...
Tehát nem csak állami strandok vannak, amiről már korábban írtam, hanem állami sportközpontok is, amelyek gyakorlatilag minden sporttevékenységet lefednek. Ez számomra elképesztő. Elképesztő azért, mert színvonalas, és fillérekbe kerül. Például, ha az ember egy állami uszodába megy, a belépő átszámolva 600 Ft. És nem koszos, nem lepukkant, teljesen normális, ami igaz a vízi sportközpontokra is.
St. Stephen's Beach Water Sports Centre
Sporteszközt, pályát, termet bérelni nem nehéz, na de a tanfolyamokra bejutni, hát az már nem egyszerű. Kis létszámmal indítják őket, és van egy sajátos foglalási rendszerük az interneten, amihez egy megadott napon és órában bizony ott kell ülni a gép előtt, és még akkor sem mindig sikerül. Ilyen pédául a vitorlás tanfolyam. Nekem is elég sokszor kellet próbálkoznom, mire végre sikerült jelentkeznem.
Pico, amin tanulunk az első két szinten
És a kis könyveim, amikben szigorúan vezetnek mindent :-)
Azóta elvégeztem két szintet, meg egy-két technikai kurzust hozzá, de most a következő szinthez már 80 óra gyakorlat kell, és 9 hónapnak el kell telni a két vizsga időpontja között.
Na ez a része nem annyira szórakoztató, mert hát egyedül vitorlázgatni, pláne a hajót egyedül felszerelni, cipelni, vízre tenni, kihúzni nem annyira kellemes, de hát valamit valamiért...
Indulásra készen...
Vendégek vitorláztatása :-)
"Problem with the rudder"
És hát van olyan is, akinek elég egyszer, s mindörökre :-) Pedig nem is borítottam be...
Irány a hármas szint, hogy mehessek nagyobb hajóval meg vitorlás túrákra :-))
