2010. október 31., vasárnap

A repülőn...


Ha az ember sokat utazik, előbb vagy utóbb történnek vele érdekes dolgok...
Alig foglaltam el a helyemet a Moszkvából Hongkongba tartó járaton, amikor észrevettem, hogy egy utas próbál rábeszélni másokat, hogy cseréljenek vele helyet, mert az ismerőse mellé szeretne ülni. De valamiért senkinek sem tetszett az ajánlata. Abban a pillanatban éreztem, hogy én leszek a következő áldozat. Így is történt. Nem szívesen cseréltem el a helyemet, de úgy voltam vele, hogy inkább nem nézem tíz órán át a kollégája sértődött arckifejezését. Nyugtattam magamat, hogy ez a Sors keze, és ha lezuhanna a gép, akkor ezért fogom túlélni. Ezzel az optimista gondolattal huppantam az új székembe, amikor megpillantottam leendő utastársamat, egy negyven év körüli férfit, aki mosolyogva üdvözölt. Gondoltam, hogy milyen kedves ember, és hogy milyen jól jártam vele, de ez az öröm csak néhány percig tartott, mert utána órákon át szagolhattam a belőle áradó alkoholos bűzt. Úgy voltam vele, hogy nem baj, ez lehetne rosszabb is, végülis csak szórakoztat engem meg az előttünk ülő két gyereket, aztán majd úgyis elalszik.
Hát nem aludt el.... Megnézett egy filmet, legalább addig csöndben volt, de aztán egy óvatlan pillanatban magára borította a poharában lévő piát. Szerencsére rám nem ömlött olyan sok, de az ő nadrágja és a széke teljesen elázott. Kitalálta, hogy ez így nem lesz jó, és egy laza mozdulattal levette a gatyáját, maga köré csavarva a plédet, amit éjszakára adtak, majd azon morfondírozott, hogy hogyan szárítsa meg a ruháját, mert vizes nadrágban nem akar leszállni a gépről. Elkezdte mellettem lobogtatni, hogy hátha úgy gyorsabban megszárad. Gondoltam, hogy ennyi elég volt a műsorból, és megpróbáltam aludni. Egy kis idő múlva, amikor felébredtem, már mindenki aludt, kivéve őt. Azt láttam, hogy mindkét kezével támasztja a nadrágját az előtte lévő monitorhoz. Mikor ránéztem, elkezdte magyarázni, hogy a képernyő meleg, és az majd megszárítja a nadrágját. Végülis bejött a terve, mert reggel önelégült arccal húzta fel a nadrágját, és mutogatott, hogy már nem vizes. Majd hozzátette, hogy ebből az a tanulság, hogy az ember kézipoggyászában mindig legyen legalább egy tartalék alsónadrág...

3 megjegyzés:

  1. Hát Cilkókám, no comment. Ez Rád jellemző... :))) Nem is Te lettél volna. Renó

    VálaszTörlés
  2. Jó kis sztóri...
    És milyen volt Moszkva?

    VálaszTörlés