Manila, Fülöp-szigetek
Amikor elkezdtem próbálkozni azzal, hogy majd megvalósítom egy régi álmomat, és tánctanár leszek (itt Hongkongban, ha már otthon nem mertem feladni érte mindent), nem gondoltam volna, hogy még fesztiválokra is el fogok jutni, ráadásul meghívott fellépőként, oktatóként. Hiába, türelem rózsát terem, ahogy szokták mondani. :-)
Bachata táncpartneremmel
A fesztivált Manilában, a Fülöp-szigetek fővárosában rendezték meg. Korábban már jártam itt, de most azért sajnáltam, hogy a szoros program miatt ezúttal nem fogok belőle annyira sokat látni. Pedig van mit, mert a szigetállam több, mint 7000 szigetből áll. Egyszerűen beleszerettem a helybe, már első alkalommal anno, és a véleményem azóta sem változott.
Fülöp-szigetek (Pandanon Island)
Cebu
Ez a szigetvilág számomra egyszerre gyönyörű és sokkoló. Gyönyörű a természeti adottságainál fogva, sokkoló az emberek életkörülményei miatt.
Pandanon Island
Idegenvezetői múltamnak köszönhetően voltam már néhány helyen, de az a szegénység, amivel itt szembesül az ember, az azért megdöbbentő elsőre.
Ennek köszönhetően nyílván érik negatív élmények az embert, hiszen az ő szemükben a turista pénzt jelent. Ez már rögtön a repülőtéren egyértelművé válik, amikor kiderül, hogy csak taxival lehet eljutni bármelyik szállodába, és mivel az ember ekkor még nem ismeri a helyi viszonyokat, általában öt-tízszeres árat fizet a fuvarért.
Manila
Persze az egy dolog, hogy nagy általánosságban igen szerény körülmények között élnek az emberek, de a fővárosnak vannak nagyon fejlett, modern részei, ahol a Starbucks-tól kezdve mindent meg lehet találni.
A helyi lakosság ilyen "buszokkal" közlekedik
A közlekedés félelmetes. Nincsenek sávok, mindenki össze-vissza megy, nekem konkrétan halálfélelmem volt a taxiban. Azt nem is említem, hogy minden nap más összeget fizettem ugyanazért az útvonalért, amit a szállodától a fesztivál helyszínéig kellett megtennem. Az már rutinná vált, hogy beszállás után veszekedéssel kezdtem, hogy kapcsolja be a taxiórát, mert előszeretettel próbálkoznak egy általuk kitalált fix árral. A másik probléma, hogy óriási a forgalom napközben, hétvégén, amikor végre gyorsan lehetne közlekedni, akkor meg azért drága dolog taxizni, mert kevés az utas, ezért aki mégis leint egyet, az fizessen.
Éppen levegőt fújunk a kerekekbe, mert egyrészt nem sietnék eléggé, másrészt meg hát had pörögjön az óra....
Az élményeimhez még azért az is hozzátartozik, hogy esténként, amikor a fesztivál helyszínéről próbáltam meg visszajutni a szállodába, a szervezők mindig feljegyezték a taxi rendszámát... Biztos ami biztos... Ez sokat elárul a közbiztonságról...
Árusok az autók között is...
Ami viszont pozitív élmény, hogy szinte mindenki beszél angolul. A hivatalos nyelv a filippínó, az angol és a francia, de a spanyol nyelvvel is lehet találkozni, hiszen a szigetvilág háromszáz évig spanyol gyarmat volt.
Ami viszont pozitív élmény, hogy szinte mindenki beszél angolul. A hivatalos nyelv a filippínó, az angol és a francia, de a spanyol nyelvvel is lehet találkozni, hiszen a szigetvilág háromszáz évig spanyol gyarmat volt.
Maga a fesztivál nagyon tetszett, családias hangulatú volt, a szervezők igazán kitettek magukért. Volt sok színvonalas előadás, jó kis partik, és workshopok, ahogy ez lenni szokott.
Bachata workshop
Én is tanítottam, "Bachata" táncot Akival, aki Németországban egy igen elismert oktató, fellépő.
Hastánc Workshop-om
Helyi fellépők
És egy páros, akinek a hölgy tagja szintén magyar :-)
Őt szívesen magammal hoztam volna :-)
Nem lehet elég korán kezdeni :-)
És egy pár óra pihenés...
Meg napsütés! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése